Flóra és a foxterrier története

godollo Gödöllői Kutyakiképző Iskola

Kedves Kutyasuli!

Nem vagyok nagyon bőbeszédű, de nekem a suli sokat jelent.

Nem csak a kutyám változott meg, mióta beiratkoztunk, hanem én is.

Okosabb lettem, végre

találtam egy hobbit, ami érdekel is, és a legfontosabb: magabiztosabbá tett ez a környezet.

Amikor az apukám beíratott engem és a kutyámat ebbe az iskolába, még nem tudtam, mi fog rám várni. Nagyon féltem, hogy új emberekkel leszek körül véve, és nem fognak segíteni, a kutyám nem fog visszajönni és én viszem oda a legdilisebb kutyát.(Hát szerintem ez így is volt. :D)

Családi program volt nekünk ez hétvégenként, mert mindenki kíváncsi volt, hogy fejlődik a kutya, meg én. Így magabiztosabbnak éreztem magam, volt, aki erőt adott hátulról (és végre volt egy közös célja a családnak!). A kezdeti nehézségek után nagyon jól haladtunk, mikor már a kutya is és én is nagyjábból felfogtuk, mi történik. Sok különórán vettünk részt az alapfokú tanfolyam közben és után, aminek akkor nem nagyon örültem, mert tudtam, hogy nagyon nagy problémák lehetnek nálunk amit nehéz lesz kiküszöbölni. De így visszagondolva, nagyon kellettek nekünk ezek a különórák és sokkal többet tanultam, mint akiknek már sokat tudott a kutyájuk.

Eljött a vizsga, amin sajnos megbuktunk! Nem volt ez nekem akkora probléma, mert tudtam hogy nem csak az emberek izgulnak, hanem a kutyák is. Elkezdődött a tél és nagyon hideg volt, de én akkor is kijártam, mert tudtam, ha akkor nem megyek ki, engem ott soha többet nem látnak, mert feladom.

Nagyon köszönöm Julinak, Pistinek meg Dotyinak a sok segítséget abban a nagyon hidegben.

Eljött a következő vizsga ideje. Előtte lévő nap mi ástuk ki a pályát, mert térdig érő hó volt, amiben elég nehéz lett volna vizsgázni. :D ( ilyen emléke nem sok embernek van szerintem :D )

A drága kutyám mindent megcsinált és másnap irány a pokol. (:

Nem csak mi vizsgáztunk, voltak még egy páran rajtam kivül. Akkor már nem izgultam, mert tudtam, a kutyám teljesen fel van készülve, és láss csodát.....megbuktunk!....Akkor nagyon fájt nekem az egész, hogy kijártam a mínusz fokokban, fárasztottuk a szegény oktatókat a semmiért...

Az nap este Juli felhívta apát, hogy ne engedje, hogy abbahagyjam a sulit, mert van bennem lehetőség. El is hívott, hogy menjek megfigyelőnek és egyszer lehet belőlem oktató is. (Azóta nagyon várom, hogy meglegyen a kiképző vizsgám! (: Folyamatosan kutyás könyveket olvasok, nézegetek, tanulmányozok. (:

Következő vizsgánk jött el, a tanfolyam kezdése után 6 hónappal.

Megkezdődött a vizsga, mi voltunk

az elsők, mi nyitottuk a vizsgát. Már egyáltalán nem izgultam, de akik ott voltak és néztek, mindenki értem izgult, ami nagyon jól esett (: Azóta sem felejtem el az emberek arcát. Az a "hajrá!","sikerülni fog!","csak most ülj le, állj fel!"stb. Annyira aranyos volt mindenki

(: ...és a csoda megtörtént,

sikerült!!!

Zacky kutya 84 ponttal sikeres vizsgát tett! :D Azt az ujjongást, sok ölelést, amit akkor kaptam, nem lehet elfelejtetni. Akkor éreztem meg igazán, hogy itt engem szeretnek

(: Onnantól kezdve egyre

csak jobban fejlődtünk, már én is tudok segíteni az újoncoknak a tanításban (:

A középfokú tanfolyam nekem nagyon tetszett, mert a kutyák csodálatosan dolgoztak és Juli is nagyon jól oktatott. Rengeteg élményt szereztem ebben a sok hónapban, amit eddig eltöltöttem ott és nagyon sok új barátra tettem szert. (: Főleg Dotyival lettem azóta nagyon jóba.

Azóta ajánlom mindenkinek a tanfolyamokat és segítek az összes barátomnak, az osztályfőnökömnek, hogy megtanulhassa, hogyan lehet jól bánni a kutyával. (:

Köszönöm nektek a sok segítséget és azt, hogy rátaláltam arra, ami érdekel. Nagyon élvezem a kutyaiskolát, amit a jó társaságnak is köszönhetek. (: Köszönöm a sok segítséget és támogatást, amit kaptam eddig, és nagyon örülök, hogy veletek együtt tölthetem a hétvégéimet! (:

Ahogy Árpi mondta: "A ti lányotok is a kutyaiskolán fog felnőni, aminek nagyon örülök, mert belevaló

kiscsaj!" :)

UI : Kicsit gyerekes megfogalmazás, de istenem, én még gyerek vagyok! :)